Imbolyog

Változó idő, végtelen
Változik vele az élet
Hullámzó, mint a tenger
S keresi azt a szigetet
Ahol kis nyugalomra lelhet

Az elcsattant pofonok emléke
A tömör indulat közönye
A szakadozó aurák fénye
Egyre romló, durva színek
Viharként szítják a tengert

Sziklákat porrázúzó
Óriási kondíció
Reményeket suttogó
Új hiteket hazudó
Csak imbolygó hajópadló

Tengeribeteg az élet
De valahol még dereng egy kis
földet délibábozó fény

Látja távolba nézve
És szíve megremeg, ahogy nézi
és újra van remény

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés