A barátom

(Matexnak,a legjobb barátnak,

akit kívánhat magának az ember.)

Elfeledtem, mit rólam mondtál

Pedig kellett volna minden szó

Mert elfeledve önmagam már

Nem talált rám új mosoly

Elsűlyedtem a napokban

Évek múltak könyörtelen

S hogy mit érhetek másoknak

Már régen-régen elfeledtem

Nem írtam és nem nevettem

Lassan körbefogtak a falak

S most börtönömben talált meg

A múltak emlék-sugara

Az árnyak gyorsan szétszéledtek

S mit rólam mondtál ott találtam

„Nézd milyen szép, mert szép a lelke!”

S ebben hinni mindig vágytam

S én ezt feledtem? Nem szabad!

Hisz erőssé tesz engem

Lebontottam a falakat

És újra lélegeztem

Te nem vagy itt barátom

De van, ki fogja két kezem

És nevetésünk, és bíztatásod

Most életembe idézem

És nem hagyom már, hogy sötétség

Furakodjon napjaimba

Ha szép a lelkem, szépet adok

Hogy cserébe szépet kapjak

Köszönöm!- Jó barát vagy Te

Ki vigasztalt, ki hitt bennem

S e versben is úgy őrizlek

Mint mélyen a szívemben

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés