| Még nem készültem fel
Ím, itt vagyok a világ tantermében
vizsgámra várva, ideges félelmemben
kicsiny vagyok, s megbújok, mint egy
ágyam alatt rejtőzködő porszem
kit néha elősodor ugyan egy fuvallat
de máris igyekszik vissza biztos-magányba…
Rejtőztem én is, de óriásként emelt fel engem
valami megmagyarázhatatlan kérdés-felelet
s válaszokat keresve nőttem csak egyre
kutatva kapaszkodtam elmúló percben
s most lehajtott fejjel itt állok egymagam
szégyellem, mert megint nem tanultam…
Pedig itt vagyok, s most vizsgáznom kellene
de nézve magam még fel sem érhetem
csak hagynám, hogy vigyen tovább újabb utakra
ahol a lélek már nem csak tapasztal
hanem ért is, és majd feltárja ki vagyok
s hogy miért jöttem, előttem nem titok…
térdre rogyok, s könnyek kérnek még
utolsó perceket, mert tanulnék még
hogy fejem az életre emeljem végre
s azt mondhassam, én már tudom, én már értem…
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés