Szívemben csend…

Szívemben csend, ahogy nézlek, lobogó láng

nem éleszti vágyra nyíló lelkem,

lágy dallamba rejti gondolatom

s dúdolom halkan, egész nap hallom

a szeretet nyugalmát.

Bár látnám mosolyod

s érinthetném ujjaimmal ívét!

Bár hallhatnám hangod

s érezhetném arcomon rezgő leheletként!−

mint szellő-sodrást a nyárban…

Nem tűr határt szerelmem,

átlép szívem horizontján.

De nem kér, nem követel,

csak megpihen távoli otthonán

s csitítja álmát lelkeden.