| Eddig írtam…Számtalan módon írtam a szerelemről, a szeretetről, a hiányodról, a boldogságról….Most meg legszívesebben kezembe vennék egy ecsetet és festenék...
Csak hát ez most nem megvalósítható. Pedig tudod milyen szép lenne? Nem azért, mert jól festek, hanem mert a lelkem mélyéről jönne minden szín. Ott pedig minden gond ellenére boldog vagyok, és annak ellenére, hogy azt sem tudom mi okom van rá. Érted te ezt? Mert én nem. Csak azt tudom, hogy nélküled minden szürke lenne. Hogy csinálod ezt?
Nem, a Nap nem süt ki miattad, csak mert mellettem vagy. De nem bánom az esőt, nem bánok vihart, olyankor semmi sem árthat szívemnek.
Festenék. Lefesteném a zenét, mely lelkemben szól és elnyomja a fájó hangokat…De hogy lehet zenét festeni? Nekem az is menne, és nem azért, mert tudok festeni…Nem-nem! Csak azért, mert lelkem mélyéről jön az is, mint ahonnan minden szín.
| |