Hisz tőled kaptam én

Kezed nyoma kezembe égett
S már elkísér így az életen át
Parázsló szirmot szívemre terített
Mely épp csak melegít
Mely épp csak fényt ad
Úgy vigyáz reám
És őrzi örökre minden mozzanatom
Éjjel-álmom, nappal-gondolatom
S dédelgeti magában emlékeink
Mikor a tavaszi Nap kettesben talált
S hogy eltakarjuk testünk titkait
Függönyt szőtt körénk a boldogság…

S gondolatban annyit tártam szét karom
Hogy nyakad körül egymásba fonódjon
A mozdulat oly mélyen beleivódott
Már megismer téged, jöjj csak bármikor
Holnap, vagy jövőre, vagy életed alkonyán
Az ölelés, ha vágyod, majd újra megtalál
S azt adom vele, amit te adtál nekem:
Boldog nyugalmat, mosolygó szemeket
S minden leírhatatlant, ami szép lehet
Mi újragyújtotta nekem a remény-fényeket…

Nem éreztem, ahogy kezemből kihúztad kezed
Csak láttam a helyén a könnyező heget
S mutatnám neked, a magasba emelem
De túl messze vagy, nem érted üzenetem
S talán azt hiszed éppen búcsút intek
Pedig nem tudom megtenni, még nem, így nem
Mert egy mosolyt szívemből még adni szeretnék
Hogy tudd, hogy érezd… hisz tőled kaptam én

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés