|
Él-e még?
Ha látlak, szemedben keresem szívem,
Hogy ott él-e még mosolyodban?
Sok év szerelmes emlékével
Talán még most is meg-megdobban.
De már megfáradtan, mintha haldokolna
S te elengeded.
Nem megtörve, s nem meggyötörve,
De talán kihűlt a nagy szerelemben.
S közben még keresem szemedben,
Szíved bennem él-e még,
Vagy csak álmaimban hozlak el.
Mely már megfakult, szürke fény,
S hazudnak, mert hazudni kell.
Hogy az álmoknak hazudjak én
Mert éreznem kell!
Mégis megfojtanak, úgy érzem,
A ki nem mondott szavak,
De miért mondanám, ha értelmetlen,
Ha egymásnak ellentmondanak.
Hát csend legyen! - költözzön
nyugalma a szerelem helyébe!
Hisz szívednél talán a Hold is közelebb,
Mely fáradt éjszakákon át
Csak álomtalan álmokra lel...
...Szerelem! Ha megfakulsz,
engedj új szerelemhez!
| |