A Hold és a Nap
Régen a Hold volt a barátom
De megcsalt mindig, hamis álmokat adott
A Napnak sírtam el bánatom
Ki vigaszként téged boldogsággal hozott
Régen a Hold csak nézte könnyeimet
Melyek párnámat áztatták
A Nap felszárította már mindet
S mosolyodban mosolyom talált rám
Régen a Hold csillagokkal csalt meg
Fényesen ragyogtak, bennük szemeid véltem
Most a Nap ragyogja be a lelkem…
De sugara igaz? Nem csap be engem?...
|