|
Rajzold újra!
Elmegyek a tükör előtt
s önkéntelenül belenézek,
riadtan látom, arcomat
a könnyem átfestette.
Talán jobb is hogy nem jössz
s nem látsz most engem,
az elmúlt napok fájdalma
így meggyötört engem.
De mégis, ha itt lennél,
mosolyom újra rajzolhatnád,
szemeidben meglelném
az én szemem csillogását. | |