Vigaszt keresek

Vigaszt keresek.
Keresem a nap fényét,
hogy járja át, melegítse
testem, s a
lelkem se hagyja kihűlni.

Vigaszt keresek.
Keresem a virágok színét,
hogy szemem elé tárva
fessen színeket a
szürke hétköznapok közé.

Vigaszt keresek.
Keresem a felhők mögött az
ég kékségét,
hogy nézve lássam,
mint emlékben élő
szemének varázsos fényét.

Vigaszt keresek.
Keresem az elmúló dallamokban
azt a hangot, mely
énekelt fülemben, s
mosolyt követett arcomra,
Hogy édes álomba ringatott akkor is
ha zord volt az éjszaka.

Vigaszt keresek.
Keresek számolatlan
kezek közt egy érintést.
Ezer közül felismerném,
Ezer közül követelném,
hogy érezhessem újra simogatását.

Vigaszt keresek.
Keresem az álmot,
hogy értelmet adjon az
éjszakának és nappalnak,
Hogy elveszett érzések
öleljék lelkembe a reményt.

Vigaszt keresek.
Keresem azt az ölelést,
de hívatlan kezek fonódnak rám,
S már hiába keresem...

...nem süt a nap, nem nyílik virág
szeme kékje az égben
nem nevet vissza rám,
Dallam nem altat, keze nem simogat már,
Értelmetlen álmodni, ha nem ő ölel át...

Vigaszt keres szívem,
De vigaszt nem talál.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés