Távoli est
Gyengéden simogatott az esti szél
Ujjaid érintését idézte
Csillagszemmel figyelt az ég
Mosolyod egy gondolat hozta el
Míg lágyan ringatott a hintaágy
S dalunk tücsökzene kísérte…
Távolba szállt a képzeletem
A Hold kísérte, s a nyugalmam
Melyben éreztem, itt vagy velem
Mint sziklák közt növő virágnak
Nincs távolság, nincs akadály
Ölelésed magamhoz álmodtam…
Boldog mosolyt éreztem
És nem csak az arcomon
Átjárt és elszédített
Lelkem kölcsön szárnyakat kapott
Éji csókom azzal vitte
S talán tudtad, épp rád gondolok…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés