Ha meg lehetne állítani az időt…még tegnap lenne.

Szeretlek. Ilyen egyszerű szóval kell leírjam, mert nincs igazán megfelelő szó rá. De nem is kell, mert érzed Te is, hogy így van. Nem fogok hazudni újra, mint régen, megtagadva előtted az érzéseim…Akkor is szerettelek, nagyon, de féltem kimutatni, féltem bevallani…mert nem akartalak elveszíteni egészen.

Itt voltál megint, és imádtam, hogy itt vagy….imádtam minden csókod…és minden veled töltött pillanatot. Szeretném, ha Te is éreznéd azt a boldogságot, ami átjár engem…járjon át téged is! Azt akarom, hogy soha ne bánd, hogy itt jártál! Azt akarom, hogy soha ne érezd azt, hogy jobb lenne, ha nem szeretnélek. Nem fogom, és nem is akarom soha feledni, hogy boldoggá tettél. Legyen bárhogy is, de ezeket az órákat senki nem veheti már el tőlem. Ez már csak a miénk, és valahol örökre összeköt egy emlékben majd…ha már nem leszel mellettem.

Ez a szerelem…Most először adni akarok… magamból…amennyit csak lehet…amennyit csak szeretnél…Nem kérek. Ha le is írom neked, hogy mire vágyom, de nem kérek. Önmagadtól adsz…és ez az, amitől az egész olyan csodálatos. Még akkor is, ha többnyire csak a betűk mutatják, de nem érezhetem. Ha pedig mellettem vagy végre, számomra már csak Te vagy. Nincs senki, aki ellophatná tőlem az örömöm. Nincsenek gondjaim, nem kínoz kötelék, és nő vagyok…melletted nő lehetek. Szégyen nélkül nézhetek a szemedbe, szégyen nélkül hagyom, hogy nézz, érints...

Már tudom, hogy ez sokkal több, mint régen volt. Mire eljöttél, már rég levetkőztem előtted…A lelkem tettem meztelenné, ami pedig több, minthogy a testem láthatod.

Én mindent szeretek, aki Te vagy. Bár Te is tudnál engem így szeretni…legalább egy kicsikét! Egy kicsikét mindent, aki vagyok.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés