A boldogság bús könnye

Boldogságom szomorú könnyei hullnak
Mióta szívembe költözött e szerelem
Már sok éve, s nem tudom hogyan
S nem tudom kiűzni, mélyen gyökerez

Egyre kedvesebb lett az érzés
Ahogy a vágy az álommal vegyült
Hiába tiltottam magamnak én
De szívem egyre érte rezdült

Ezerszer súgtam, ezerszer írtam
A szerelmet nevével fűztem egybe
De neki csak a szemem mondta
S árulóm lett érintésem

Vágytam a szóra, vágytam a csókra
De szerelmem tiltva-titkon él
Csak álmodoztam éjjel-nappal
S elsodort a szenvedély

Mint ártatlan rejtettem szívem
De megérti, ki benne él
S ő ott él, mind mélyebben
S hogy meddig marad? - örökké

Ha nincs velem, már úgy is látom
Szerelemre tanított szeme
Hangját újra és újra hallom
Hozzám szól és nem enged el

Megnyitotta szívem ajtaját
S hagytam, bejusson a fény
A nap melege járta át
S gyógyította sok sebét

Óh, hányszor lemondtam róla
De mégsem feledhetem
A szerelem nem hulló csillag
Beragyog fénye most is mindent

A szívet nem lehet kérni
Nem mondhatom: Ne őt szeresd!
Mert, ha kitárul végre, ha nyílik
Becsukódik némán a szem

Most egy dalt vágyom hallani szüntelen
S ha hallom, látom mosolyát
Mely meleget adott a hóesésben
S feledtette velem a magányt

Érintéseit most is magamon érzem
Bár régen volt, nem hűlhettek ki
Mélyen bőrömbe perzselte keze
S mégis szívemen hagyta nyomait

Boldoggá tett, ha fogta kezem
Boldog voltam, ha jött felém
De nagyon fájt, ha nem volt velem
Ha csak láthattam, de el nem ért

Óh, mennyit nevettem vele
Szemébe nézve gyermekké váltam
Vagy egész felnőtt nő lettem
Ki rá vágyott, senki másra

Együtt nevettünk, hogy űzi a verebet
Miután magához csalogatta
S nem vettem észre: talán magamon nevetek
Talán kedvessége nekem csapda

De nem, nem lehetett az
Szeme hozzám őszinte volt
Láttam, éreztem, ha néztem
Tudom, hogy nem hazudhatott

De boldogságom bús könnyei hullnak
Mióta életem része lett a kedves
Már több éve, s oly sok vers óta
S úgy érzem, az marad, talán örökre

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés