Néha engedem
Néha hagyni kell, útjukra engedni,
hogy folyjon, hogy fogyjon,
mert felgyűlt és elönt és kínoz
ha elfojtom, s belülről mardos
szétégeti védtelen lelkemet
Régen sírtam már, igazán
Elzártad könnyeimnek útját
De ne aggódj, most nem fáj
oly nagyon, csak hagyom,
elengedem már …
nincs szükségem egy cseppre sem már |