|
Szemtől szemben
Hogy ott állt mellettem
Mintha álom volna csak...
De nem! Biztos, hogy nem álmodtam
Szemembe nézett, zavarban voltam
Figyeltem rá, mégsem hallottam
Magamban most is százszor kimondtam:
Szeretem, szeretem, szeretem nagyon.
Szívembe hasított egy kínzó fájdalom
Újra láthattam, s máskor ez boldoggá tesz
Most mégis alig bírok a könnyeimmel
Fáj, hogy szeretem, hogy nem feledhetem
Fáj, hogy messze él, hogy soha nincs velem
Szeretem, szeretem, szeretem nagyon
De csak gondolatban öleli át karom
Nem akarom szeretni, de mégis ezt érzem
Feledni akarom, de mégis keresem
Akarom, hogy tudja, de mégis...meg ne sejtse
Azt, hogy szívemben iránta mit érzek
Szeretem, szeretem és nagyon szeretem
Nélküle fájdalmasan sivár az életem
| |