Tükröm lettél
Csak voltam, s jártam mások útját
Épp úgy csak, hogy ők akarták
Láncon élve, mosoly nélkül
Tüskékkel is védtelenül
S nem láttam, nem én vagyok
Letéptél rólam sokéves jelmezt
Mi rám aggatott, csak őrült rejtek
Nem én mondtam, nem én láttam
Álruhámban, szobámba zárva
Kegyetlen világba ölt bele
S míg haldokoltam, rám találtál
Mosolyt arcomra varázsoltál
Tükröm lettél, és meztelenül
Láttam magam, ahogy enyhül
Lelkemnek üres fájdalma
|