Düh
Száz tű fejemben, gyűlik vérem
úgy érzem torkom szorítja el
s ha nem mondom ki
talán levegő nélkül
ott esek össze
s az ő világa telepszik rám
gyilkos ólomsúllyal
elpusztít engem.
Hát ki kell, hogy mondjam
még ha nem is ért!...
−s torkomat elzáró szó
amint kiszaladt
lassan oszlott a vér
de valahol megfeszített
s már nem harag égett
csak végtelen megvetés
|