|
Mire gondolsz, ha rám nézel?
Most boldog némaság
Csend ölel át minket.
Hallgatsz, hallgatok,
S szemedben keresem,
Mire gondolsz vajon,
Mikor engem nézel.
S mondd! Miért jó, ha én nézlek?
Mondd, hogy szeresselek!
Hagyd, hogy veled legyek!
Mondd, hogy öleljelek!
Hagyd, hogy tiéd legyek!
Elmerülve az érzésben
a szavak bennem peregnek,
Sok kérdés...é n kérdezek,
De nem jön rá felelet.
És mindig önmagam ismétlem,
De nem tudom elégszer
Mondani, hogy mit érzek,
S még ha mondanám is,
De nem lehet,
Ezért százszor leírom,
S ha kell, ezerszer, hogy
Szeretlek... szeretlek...
| |