Messze vagy
Te egyik, én másik szobában,
a számítógép előtt ülve,
a gyerekek a mesét nézik…
Nem beszélgetünk, most sem.
Az idő tágítja a teret.
Húzza-vonja…
Egyre messzebb vagy!
Még feléd nézek,
látlak téged, de
nem hallod meg hangomat.
De ez sem elég az időnek,
belekapaszkodik a távolságba,
húzza-vonja, immár mélybe,
míg szakadékká nő a szoba…
−Szét kéne szaggatni perceit,
hogy belőlük új köteléket kössünk,
és hídként egymásba fonva
vele egymásra leljünk…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés