Veled álmodtam
Álmomban hallottam a hangod
S a gondolattól, hogy láthatlak is
Egyszerre lettem izgatott és boldog
De felébredtem, csak röpke perc volt csupán,
Mi álomként velem szemben állt
És kiemelte a szememből a könnyeket
Mert már épp könnyezni készültek
Az örömtől, hogy végre látlak
Annyi nap után mozdul a kép
És hangja lelkemig szállhat…
De sötét lett…
Szorítottam szemem,
hogy visszatérjen az álom
Mert már ennyi is kell,
mert nincs is már másom
De hiába, elszökött a perc
S vele együtt a hangod is
Már hiába zárom le szemem
Te nem vagy ott, és nem vagy itt…
|