| Ne sírj!
Lehunyom a szemem,
szinte látom ahogy sírsz.
Hiába vagy messze,
fájdalmad megérint.
Küldenék egy angyalt,
törölje könnyedet,
de tudom, most vigaszod
ő sem lehetne.
Vívódsz magadban,
menj tovább vagy maradj,
s olykor elönt a vágy,
olykor elönt a harag.
S már indulnál, kézen
fogod magad, ha nincs más,
reményed, hogy valaki,
hogy ő majd visszaránt.
S kiabálnád neki,
mi a szívedben fáj,
de szorítod a szót
mert úgysem hallaná.
Menni tovább,
vagy várni még rá?
Szíved nélkül kellene
hogy elinduljál…
Dönteni akarsz, mert
fáj már a magány,
de holnap új reményt hívsz,
találjon újra rád….
| |