Fájdalom

Lent ülök a szőnyeg közepén
Kicsi vagyok, alig látszom épp
Szememből a könnyek törnek a csendbe
Már nem fojtanak, folynak, engedem őket
Áztassák ruhám, szőnyegem

Felmarják bőröm, ég a szemem
Könyörgöm, hogy valaki fogja meg kezem
És segítsen nekem kilépni a mából
Vigyen el, mert jobb nekem bárhol
Mint ahol fáj a magányom

Hívnám a családom, hívnám a barátot
De csak némaság jön elő torkomból
Szavaim elmosták a lenyelt könnyeim
S már nem csak szívem fáj, fáj a testem is
S fáradtan görnyedek

Lehunyom szemem, szorítom
És elképzelem, hogy mindent csak álmodom
De hiába minden, hiába ébredek
Nem keze simogat, csak patakzó könnyem
Mely végig fut arcomon

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés