Álarctalan

Szavaktól hulltak le az évek

Nevetéssel raktuk ki a képet

Mint egy időutazás a  múltba

Csak páran, nosztalgia módra

Láttuk, ahogy percről-percre

Bújt elő az arc mögötti ember

Már lelkek ültünk egymás előtt

Mind’ álarctalan titok eltört

S jutalmunk lett az ismerés

Ki voltál akkor, s kivé lettél

Jelen, múlt és gondolatunk

Nézzétek hát!− mind mi vagyunk…

Fáradtan nyújtózok végig az ágyon

Várom, majd pihentet ,megtalál az álom

Lassan elringat az éjjel emlékeimmel

Gondolatok folynak össze az elmúlt szavakkal

Megköszönöm e napom egyetlen mosollyal

S hogy szemetekbe nézve már benneteket látlak