Ezernyi elmúlt pillanat
képe jár táncot
s a kör középen némán állok
arra várva, hogy
múlt jövővé váljon

Áldott szirmokként lebegve
illatuk szétpereg
betöltve féltett szobáját
testemnek
s táncukkal a szerelemről
mesélnek

Már hiába dúdolom nekik a dallamot
Valami furcsa zaj létükbe gázolt
Lehullva, szívem temetőjében
múlt-képeket gyászolok