Elfáradt a Nap…

Nem több már, mint olcsó lámpa a Világ utca egyik lépcsőházának falán.
Kopott fénye nem melenget, nem hívogat már, épp csak mutatja magát: „Íme itt vagyok, hogy láss!…”

Fázik a föld és aranytakarót lop a fákról magának.
Már nem tündököl virág-tarka ruhájában, amire oly büszke volt, hogy harmatban mosta, Nap szárította…

…s a Nyár gondosan csomagolva átadja a reggelt a ködköpenyétől szürke Ősznek.
Kicsit megpihen még, hogy erőt gyűjtve egyszer utoljára a melegét mind kitárva magából, eljárja utolsó táncát, mielőtt végképp elbukik.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés