Varázs

szárnyakkal születtünk, láthatatlan szárnyakkal

s mert nem látták, minket csak járni tanítottak

varázslat volt bennünk, de elfelejtettük

s most is azt keressük, hogyan emelkedjünk−

ékszer a szárnyam, ragyog a fényben

érzem a varázslat ott volt szívemben

s talán még maradt is, csak meg kell keressem

vezet majd engem végtelen érzelem

mert igen, mert tudom, csak ez emel magasba

nem földi testem, és le sem zuhanhat

nem törhet szárnyam, s nem égheti a Nap sem

a szeretet varázsát már lelkemben érzem

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés