Kő a tóban

Csak sétálni indultunk...
Mindig órákig nézném a vizet,
ahogy a szellő megfodrozza nyugalmát
s ha bedobok egy követ, nézem
hogy tünteti el felszínéről gyűrűnyomát
s nem látni már, hogy tükrét felsebezte
Csak én tudom: a tó ettől már más

Sokszor magamhoz hasonlítom...
Ha nyugodt a víz, s nem bántja szél
magam látva fényében nem látni sebet
nem látni, hogy hány kavics ért szívemen
nem látni már sziklák nyomát sem.
Nem tudhatja ezt sem, csak én
hogy mindig kicsit más lettem

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés