|
Meddig bírod?
Mondd! Meddig bírod még
Óriási súlyát azoknak az óráknak,
Melyen nap-nap után
Telepednek a várakozásra,
És gyakran oly hiábavaló,
És gyakran oly nehéz,
Hogy próbálod tagadni
De nem engedi a remény:
Őt, csak őt várod, ki tudja meddig még.
Az ablakhoz mégy olcsó ürüggyel.
Percekig nézed, szemeddel keresed,
Hogy jön e végre,
Hogy jön e a kedves.
Mintha így hamarabb itt lenne.
S közben próbálod tagadni a várakozást,
S közben próbálod tagadni a vágyakozást,
De néha fennhangon mondod: Gyere már!
| |