Fáradt remények

Unottan dobott pillantások
Szürkén megkopott vágyak?
Fáradt reményű várakozások
Kerestelek, de hiába már, hiába

Szempillám arcomhoz ér
Csukódik, mert nem akarok látni
Nyitott szemmel is vak voltam én
S hagytam, hogy szívemet fájdítsd

Elsétálsz mellettem szótlanul
Érzem, de nem nyitom szemem
Keserűen állok, mozdulatlanul
Várom, hogy ölelj, de nem teszed

Robban a csend köröttünk
A feszültségtől szikrákat vet
Felhők gyülekeznek felettünk...
Menj! Ha maradsz vihar lesz

De nem bánok zivatart
Csapkodhat villám az égben
Ha érzem két karodat
Ahogy átölel engem féltve

Védj meg a félelemtől
Melyet a kétség növeszt bennem
Szólalj meg mély szívedből
Ha szeretsz, fogd meg kezem!

Ne menj el mellettem, állj meg!
S én újra kinyitom szemem...
Szempillám emeli könnyem
Mert kegyetlen vagy, kegyetlen szíved

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés