Megfáradva
Elmosódott színek, elhalványult emlékképek
Belefolytak a könnyek, felkavarták álomfények
Túljutott az idő, összezavart mindent
A reményeket szedte, s magával vitte
Nyílik a szem, de nem lát semmit
Pupilláját már könnyek fedik
S mégis szebben ragyog zöldje
Ahogy cseppek hullanak a földre
S mi fáj, már azt sem érti
A tegnapot már rég nem érzi
Jövő tárul üres térbe
A semmit őrzi már oly régen
S lehull egy csepp, s lehull még egy
Elmossa a szép színeket
Szürke idő már nem szalad
Nem jönnek a várt szavak
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés