Engedd ki!
Sírj!
Engedd ki szemeden át, mi szíved égeti,
mielőtt gyökerét eresztené a fájdalom.
Szerteágazva örök lakóddá ne váljon!
Sírj!
S ha érzed, már elfogytak könnyeid,
hogy ne legyen űr lelkedben helyén,
emeld az arcod, hogy bejusson a fény!
Nevess!
Akkor is, ha nehéznek érzed.
Hidd el, egyre könnyebbé válik,
ahogy mások arcából visszhangzik.
…és nem baj, ha bolondnak néznek,
ők nem tudhatják mit érzel,
s nem is kell, ne engedd!
Csak mosolyt lássanak szemedben,
ne könnyet!
|