Az alma

Kezembe veszek egy almát,
S már-már beleharapnék
édes-savanyú húsába.
De nem teszem, mert
mint pár órás emlék,
elém lépsz, és látom újra,
ahogy átnyújtasz egy almát,
s mintha csak szíved nyújtanád, elfogadom
és szeretem.
S most itt ez a másik alma,
mely nem is olyan szép
és nem lehet oly édes,
mint amit te adtál nekem.
S mégis úgy fogom, vigyázok rá...
...mintha a szerelem jelképe lenne.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés