Egy álomkép

Egy szürkén lángoló álom
Melyben ott élt minden
Mit mindennap látok
Körbefonva léptemet

S menekülve az éjszakában
Tűz és viharfelhő kísért
Már önmagamtól is elfutva
S mindentől, mit alkottam én

A képzetek s az életem elől
Mert mindannyian csak hazudnak
Kik a vak bizonytalanságban élők
S az idegen világból ismeretlenbe hullnak
Hogy onnan visszatérve félőn
Az égre nézve megszólítsanak:

Ne félj, ha vége a viharnak
A semmit már láthattad
S az, ami ezek után jön, az élet
Ennél nem lehet rosszabb

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés